Kossuth- és Liszt Ferenc díjas magyar zenész, az OMEGA együttes billentyűse. Tanulmányait a fővárosban kezdte el. Középiskolás korában kezdett zenélni, rövid ideig tagja volt a Benkó Dixieland Bandnek, majd a Próféta együttesben játszott, amely az Omega egyik elődjének tekinthető.
Évtizedeken át lakott a Rákóczi út 80. számú házban. Életműve, népszerűsége, az Omega együttes máig tartó ismertsége és népszerűsége, valamint az a tény, hogy haláláig a Rákóczi út 80-as számú házban lakott érdemesíti arra, hogy életműve az Erzsébetvárosi Értéktár része legyen.
Az Omega fennállását 1962. szeptember 23-tól számítják. Az együttes első évtizedében Benkő szerepköre többször változott: kezdetben zongorán játszott, majd orgonán. 1968-tól Presser Gábor személyében másik billentyűse lett az együttesnek, ekkor Benkő többféle hangszeren játszott: furulyán (Kiabálj, énekelj, Ha én szél lehetnék), trombitán (Trombitás Frédi, Régi csibészek), citerán (Kállai kettős), időnként zongorázott is az orgonán játszó Presser mellett. A kezdeti években, amikor nyugati slágereket dolgoztak fel, még sokszor énekelt, később az Omega saját szerzeményű dalai közül a Rózsafák és a Vasárnap című számokat.
Presser távozása óta viszont kizárólag billentyűs hangszereken játszott, beleértve a szintetizátort, amit 1973-ban az Omega használt először Magyarországon.
Az Omega 6 – Nem tudom a neved nagylemez és az 1976-tól 1979-ig tartó space-rock korszak hangzásának meghatározó elemét jelentették a kidolgozott szintetizátorszólók. A Nem tudom a neved az Omega hatodik magyar stúdióalbuma, 1974-ben vették fel, 1975-ben jelent meg. Ezen a lemezen hallható Benkő László első szerzeménye, a XX. századi városlakó, amely a lemez második oldalának utolsó száma, a YouTube lemezfelvétel 26 percének 06 másodpercnél kezdődik.
1980-ban mutatták be a Planetáriumban az Űroperát, aminek a zenéjét írta, 1982-ben pedig megjelent első szólóalbuma (Lexikon). Az 1990-es évektől szerepelt a Rádiókabaré műsoraiban is, leginkább Ihos Józseffel együtt.
2002-ben alapította meg az instrumentális szintetizátorzenét játszó B-Project együttest. 2005-ben az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi nemzeti válogatójának egyik zsűritagja volt a Magyar Televízióban. 2006-tól rendszeres vendégszereplője volt a Bulldózer együttes koncertjeinek. 2009-től a szombathelyi Weöres Sándor Színház zenei vezetője. 2013-tól rendszeresen fellépett a Megapolis tribute együttessel, amivel kizárólag az Omega együttes dalait játsszák.
Hosszan tartó, súlyos betegség után, 2020. november 18-án hunyt el.