A Nobel-díjas és Kossuth-díjas író, műfordító 1929. november 9-én született Budapesten Kertész László kereskedő és Jakab Aranka fiaként a Rákóczi út 78-as számú házban. Tizennégy évesen, 1944-ben Auschwitzba deportálták, ahonnan a buchenwaldi, majd a zeitzi munkatáborba került. A táborok felszabadítását követően, 1945-ben tért vissza Budapestre, ahol a gimnázium befejezésével újságíróként és gyári munkásként is dolgozott. Az ötvenes évek közepén találta meg hivatását és határozta el, hogy regényíró lesz.
Az irodalmi sikert Kertész számára a rendszerváltást követő időszak hozta el. A kilencvenes évektől kezdődően Európa-szerte ismert és elismert íróvá vált. 1995-ben a Brandenburgi Irodalmi Díjban, 1996-ban Márai Sándor-díjban, 1997-ben Kossuth-díjban és a lipcsei könyvvásár nagydíjában, 2000-ben Herder-díjban és a Die Welt irodalmi díjában részesült.
2002 október 10-én első magyar íróként irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki Sorstalanság című regényéért.
Bár még ma sem köztudott, hogy Kertész Imre Erzsébetváros szülötte, de nem lehet kétséges, hogy Magyarország eleddig egyetlen Nobel-díjas írója életművének Erzsébetváros Értéktárában van a helye.