A magyar színháztörténet „tündérkirálynője” több helyen is lakott Erzsébetvárosban. Nem volt közismert tény, hogy Erzsébetvárosban, jelesül a Csikágó egyik utcájában a Garay utca 29-31-es számú házban született. A magyar színháztörténetben betöltött szerepét furcsa módon saját soraival lehet indokolni:
„Nem lehet pontosan tudni, hogy mi az én jelentőségem, de biztos, hogy csillagként kell szolgálnom. S ez nem a ragyogás, nem csak a ragyogás, mert hiszen a csillagnak dolga van. A csillagnak az a dolga, hogy messzire világítson. És ez nagyon nehéz.”
Színészi átváltozásainak köre igen széles palettán mozgott. Királynőket és színésznőket szeretett leginkább megformálni. E két asszonytípus engedte számára a legnagyobb szabadságot, a legszélesebb teret a játékra, a szélsőségek megmutatására. Nagy utat tett meg a színésznő Molnár Ferenc A hattyú című darabjának címszerepébe történt 1945-ös beugrásától Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása főszereplője, Claire Zachanassian alakjának megformálásáig, melyet halála évében mutattak be. Mindene volt a színház, egyedül ott érezte magát biztonságban. A színpad, a film továbbá televíziós és rádiós munkái mellett még arra is jutott az energiáiból, hogy szerelme, élete társa, Latinovits Zoltán elhivatott színházi reformjaiért kiálljon, hitet téve a korszak színházi életének szükségszerű megváltoztatása mellett.
Művészete és embersége példaképpé vált, emlékének megőrzésével a jövő nemzedékeinek tartozunk