Jó ideje már magától értetődően Pest történelmi zsidónegyedét emlegetjük, azt sugalmazva, mintha egy elkülöníthetően, körberajzolhatóan létező városnegyedről beszélnénk. Azonban nem lehet kétséges, hogy önálló pesti zsidónegyed nem létezik, ebben az értelemben nem is létezett soha. „A XIX–XX. században valójában nem nevezték annak.” – írja Komoróczy Géza professzor, és ezzel a lényeget el is mondtuk. Más értelemben Budapestnek több zsidónegyede is van, példának okáért Józsefvárosban, a Várban, Új-Lipótvárosban, egész Budapestnek van egy zsidó arca.
Egy városon belül egy negyed bizonyosan attól viseli a zsidó előtagot, hogy ott többségében zsidók laknak, akiknek rendelkezésére áll minden, amit vallásuk, életvitelük megkíván, ám ez korántsem jelent kizárólagosságot, mert ha csak zsidók laknának ott, akkor a velencei értelemben vett gettóról beszélnénk, viszont szép számmal laktak, laknak itt keresztények is.
Közelítsünk azonban gyakorlatias módon a problémához, a sajtómegjelenések felől: a korabeli hazai lapok írnak Róma, Jeruzsálem, Frankfurt, Kairó, Amszterdam, Pozsony zsidónegyedéről, de Pestéről egyetlen szót sem. A pesti zsidónegyed kifejezés, elsőként a kisgazdák és földmívesek politikai napilapjában, az Új Barázdában bukkan fel 1924. március 27-én a kornak megfelelő, alig rejtett antiszemita köntösben. „Afrikában fogták el a sikkasztó pesti bankárt.” Az olvasók értették, amit érteni kellett, hiszen leírták a bankár nevét, amely már magában jelezte származását, de ha valaki nem értett volna a szóból, még azért odaírták, természetesen a berögzült sztereotípiák szerint, hogy aki pénzt harácsol, sikkaszt, ráadásul bankár is, az csakis a pesti zsidónegyedből indulhatott el.
A kifejezés 1929-ben már egészen más szövegkörnyezetben olvasható a Társadalomtudományi Társaság lapjában, a Századunkban. Fenyvesi Andor írja meg kritikáját a Pesten született Max Nordau emlékezéseiről. Írását így kezdi: „A pesti zsidónegyed és a tel-awiví díszsír határolják Max Nordau munkás, harcos életét, melynek rajzát Nordau saját feljegyzései és levelei alapján özvegye írta meg.”
Ezt követően 67 éven keresztül, érthető okokból, senki sem használja a kifejezést, amelyet legközelebb a kétkötetes A zsidó Budapest vezet be és terjeszt el 1995-ben, s így a zsidónegyed általános polgárjogot nyerve végérvényesen átlép a mindennapi használat területére.
Az pedig már egy másik írás története, hogy bár turisztikai szempontból ütősen hangzik, de nincs budapesti zsidóháromszög:) Maximum akkor, ha megszámoljuk a zsinagógákat, de a számok jelen esetben félrevezetőek.