Pöttyös Túró Rudi története 1954-ig nyúlik vissza, amikor három magyar tejipari szakember (Takó Imre – iparigazgató, dr. Ketting Ferenc a Magyar Tejipari Kutató Intézet (MTKI) élelmiszeripari mérnöke és Borka Zsolt, aki az üzemi területet képviselte kéthetes tanulmányútra utazott a Szovjetunióba a szocialista tejipar tanulmányozására. Ők láttak először egy olyan terméket, melyet a mai Túró Rudi ősének tekinthető. A túró-vaj-zsír keverékből készült, cukrozott és csokoládéval bevont, lágy állagú és kerek formájú terméket, nem lévén információjuk annak nevéről, túró mignon-nak keresztelték el. Valószínűleg ez adta az ötletet egy a speciálisan a hazai íz és ízlésvilágnak megfelelő termék kifejlesztésére.
A tanulmányútról itthon jelentés készült, amely a Tejipari Értesítő hasábjain jelent meg. Ebben többek között a túró mignon is említésre került. Mivel az MTKI-nak a ’60-as években nem volt központi telepe, és egyes részlegei Budapesten az Erzsébetvárosi Tejüzemben – a Rottenbiller utca 31.sz. alatt – működtek, így a termék kifejlesztése is itt történt meg, a ’60-as években.
A termékfejlesztés gyakorlati lebonyolításával az erzsébetvárosi tejüzem művezetőjét, Mandeville Rudolfot és kis csapatát bízták meg, akit neve miatt sokan gondolnak a névadás ihletőjének – tévesen. A termék elnevezése Klein Sándor nevéhez fűződik, akit fiatal pszichológus szakemberként a név megalkotásán túl a csomagolás kifejlesztésével valamint a bevezető reklámkampány lebonyolításával bíztak meg. Az eredeti, piros copfos kislányfejjel díszített csomagolást, amelyen már a kezdetek kezdetén megjelent a pöttymintázat Klein tanítványai – két iparművészeti főiskolás készítette. Az ártatlannak tűnő név sem váltotta ki a „szakma” osztatlan lelkesedését, a Hírlapkiadó Vállalat reklámcsoportjának akkori első embere pedig egyenesen erkölcstelennek minősítette, és megtagadta a kiadásban megjelenő újságok általi közzétételét. Ez azt is jelentette egyben, hogy a reklámmal megtámogatott termékbevezetés elmaradt.
A nagyüzemi gyártás a termékfejlesztés helyén, vagyis az erzsébetvárosi tejüzemben indult meg 1968-ban, de a gyártási körülmények nehézségei – pl. szűkös és kedvezőtlen helyszíni adottságok – miatt igen hamar átkerült Szabolcs megyébe. A Budapesten szétszerelt, faszerkezetes első gyártógépet először Nyíregyházára szállították. Ott összerakták, majd ott került sor a próbaüzemre is, ami néhány hétig tartott. Nyíregyházán azonban ebben az időben álltak rá egy sor más termék pl. vajkrém gyártására, emiatt ott is helyszűkével küszködtek. Ezért a próbaüzemet követően pár héttel a gépet átszállították Mátészalkára, ahol a régi vasútállomás mellett található túróüzembe került. Ez a túróüzem 2 helyiségből állt, a túró rudit gyártó gép az emeletre került, ahol egy 10.000 literes tartályban készült a túró. A gyártás megindításakor mintegy 25-30 fő dolgozott 3 műszakban a 6 csöves adagolóval rendelkező géppel, akik három műszakban szeletelték a túrókígyókat háromdekás darabokra, az akkori technológiának megfelelően: szemmértékkel.
A Túró Rudi gyártása egészen addig itt folyt, amíg 1970. augusztus 20-án átadásra nem került az új üzem Mátészalkán. Ebben az új üzemben azonban még mindig nem volt külön Túró Rudi üzemrész, a gyártás itt is a túró gyártó részben történt. A Túró Rudi gyártására külön hely és az ide történő átköltözés már a ’80-as években történt.
A gyártás kezdetekor a termék még igen alacsony szavatossági idővel rendelkezett, mindössze 3 napos volt, ebből is 1 napot a logisztikán töltött. Az alacsony szavatossági idő azonban még a kezdetleges hűtési körülmények ellenére sem jelentett gondot az értékesítés, mivel az üzletekben a terméket szinte azonnal elkapkodták, gyakorlatilag állandó volt a Túró Rudi hiány. Kezdetben a környéken, valamint a fővárosban forgalmazták a terméket majd a gyártás mennyiségének növekedésével egyre nyugatabbra szállítottak.