1962. július 13-án pénteken délután az Úttörővasút csillebérci állomásától néhány száz méterre az erdőben Sári Géza gyógyszerész és barátnője az egyik bozót tövében egy női holttestet találtak, amelynek levágott feje tőle hat méterrel odébb egy cserje alatt, arccal a föld felé fordítva feküdt. A helyszínre érkező nyomozók megállapították, az áldozat Sántha Ildikó Anna, a Villamosgépgyár 25 éves könyvelője.
Így kezdődött annak a több mint hatvan évvel ezelőtti bűnügynek a felgöngyölítése, amely azóta a magyar popkultúra részévé vált. Hogy ennek a szörnyű esetnek mi köze Erzsébetvároshoz? Nos, a csinos, fiatal pincehelyi lány albérletben élt a fővárosban, mégpedig az Akácfa utca 59-es számú bérházban. Van persze többféle kapcsolódás is, ezekről azonban később.
A történetet Fejes Endre kiváló könyvéből és a belőle készült Szőnyi G. Sándor rendezte nagyszerű tévéfilm jóvoltából ismerjük. Tegyük hozzá, mert kevesen emlékeznek rá, Presser Gábor Fejes Endre közreműködésével zenés játékot írt a történetből, amelynek ősbemutatóját 1977. november 12-én tartották a Vígszínházban Marton László rendezésében. A darab jelenleg éppen a Magyar Színházban van műsoron. Igen, mindez nem más, mint a „Jó estét nyár, jó estét szerelem” története egy egyszerű vidéki fiúról, aki külföldi diplomatának adta ki magát a város legelegánsabb szállodáiban.
A történetet feltehetően sokan ismerik, ha másból nem, akkor abból az egyetlen mondatból, amit néha ma is emlegetnek: én lenni görög diplomat. A Népszabadság 1962. október 2-i száma így foglalta össze a lényeget:
„Szöllősi, a jelentéktelen külsejű fiatalember, már évekkel ezelőtt észrevette, hogy egyes nőknek imponálnak a külföldiek. S mivel azt tapasztalta, hogy műveletlensége miatt a lányok nem állnak vele szóba, elhatározta, hogy külföldi diplomatának adja ki magát. Lakásába zárkózott, szótárakból megtanult néhány idegen szót — később már azt mondta: tizennégy nyelven beszél. — Egyidejűleg órákon át gyakorolta a tört magyar beszédet, hogy hitelessé tehesse magát, mint külföldi diplomatát. A bírósági tárgyaláson kiderült, hogy ezzel a nagyon átlátszó trükkel sok fiatal lányt tudott megszédíteni. Hamisítványnak is gyenge igazolványt készített, amelybe Viktor Jarosinszky nevet írt be, s ha a lányok kételkedtek, megmutatta nekik. Sikerült szert tennie az egyik diplomáciai képviselet gépkocsivezetőjének barátságára is, aki időnként 100—200 forintért követségi gépkocsin szállította Szöllősit a randevúra. A fiatalember több lánynak házasságot ígért, valamint gazdag életet, külföldi utazásokat. Minden lány ismerősének azt mondta, hogy apja Washingtonban, nagybátyja pedig Zürichben nagykövet, s reá is fényes pálya vár.”
A 22 éves lakatost egyébként 1962. október 1-én ítélték halálra.
Elárulom, a később kivégzett Szőllösi egyetlen nőt kivéve a többiekhez nem közeledett szexuálisan, talán mert gyáva volt, talán mert számára az volt a legfontosabb, hogy nagymenőnek érezhesse magát. A Nyírgyulajon, szegény családban 1940. július 11-én született Szöllősi György tizennyolc évesen jött Budapestre. A Kőbányai Téglagyárban, majd a Sörgyárban, végül a Váci úti Acélöntő és Csőgyárban dolgozott lakatosként. Esténként váltakozva használta a Viktor Edmann, a Viktor Jarosinszkij, a Grosszmann Viktor, a Jan Pokonicsky vagy a kimondhatatlan Wznonrienie Wajciechovszkio álneveket. Havi 1550 forintos fizetését néhány nap alatt elverte ruhákra, taxira és vacsorákra olyan fényűző helyeken, mint a Royal Szálló, az Astoria Hotel vagy a Vörös Csillag Szálló, és a következő fizetésig lényegében éhezett. Szőllősi gyakorta hordta a megkörnyékezett lányokat a körúti Royal szállodába, a regényben is így szerepel. Még a gyilkossághoz használt 90 forintos borotvát is a Lenin körút egyik boltjában vette.
A történet utóéletének további érdekessége, hogy Fejes Endre regénye alapján Presser Gábor készített zenés művet, amelynek lemezfelvételei 1977-ben a MHV Rottenbiller utca 47-ben található zenei stúdiójában készültek.
S ha az érdekességek sorából nem volna még elég, Popper Péter pszichológus 29 évesen részt vett a bűnügy felderítésében, ő jutott arra a következtetésre, hogy az illető vissza fog menni a tetthelyre, valószínűleg nem is egyedül, mert személyiségzavara miatt valakinek el akar majd dicsekedni a tettével. Így is lett: Szöllősi odavitte egy barátját, aki pár napos hezitálás után be is jelentette az egészet a VII. kerületi rendőrségen.
A megrázó események és Fejes Endre regénye, még évekkel később is képtelen ötlet ihletéül szolgált: történt ugyanis, hogy 1987-ben valaki Fejes Endre Kossuth díjas írónak adta ki magát.