Heltai Jenő: A Kerepesi út
Szeretlek édes Budapestem
Te pajkos, kis kokott!
Mint a kacér lányt, kit bolondos
Szívünk már megszokott.
A sors, a sors bármerre űzzön,
Mindig eszembe jut
Legszebb utad, szép Budapestem:
A Kerepesi út.
Bár fényesebb a Váci utca,
A körút gazdagabb,
S a ragyogó Andrássy útnak
Lovagja több akad,
A szívem értök hevesebben
Dobogni még se tud,
De lázba hoz, gyönyörbe ringat
A Kerepesi út.
Ez a tengernyi nép, e lárma,
E lázas fürgeség…
Úgy hallgatom e vad zsibongást,
Mint egy tündérmesét.
A gőzvasút kongó harangja,
A lassú lóvasút…
Ritkítja párját a világon
A Kerepesi út.
Új palotának ócska kunyhó
Kedves szomszédja itt,
Az út szegélyén sor-akácfa
Ringatja lombjait,
Szép Budapesten itten adják
A legtöbb randevút –
Száz masamódlány lakása
A Kerepesi út.
Az elején büszke színház
A közepén pedig
Sok-ablakos, mogorva kórház
Falát meszelgetik.
Végén sírásók tisztogatják
A temető-kapút,
Szakasztott mása életünknek
A Kerepesi út.
Szeretlek édes Budapestem
Te pajkos, kis kokott!
Mint a kacér lányt, kit bolondos
Szívünk már megszokott.
A sors, a sors bármerre űzzön,
Mindig eszembe jut
Legszebb utad, szép Budapestem:
A Kerepesi út.
(1894)
