N. Kósa Judit egy Király utcáról szóló nyilvános helytörténeti előadásában egyetlen évszám említésével résnyire nyitott egy ajtót, amelyet szélesre tárva teljesen mást találtam ott, mint amit mondtunk, írtunk, állítottunk Erzsébetváros 1882-es megszületésével kapcsolatban. Úgy tűnik, itt az ideje, hogy pontosítsuk eddigi tudásunkat és annak fényében átfogalmazzuk mindazt, amit Erzsébetváros születéséről eddig tudtunk. Minderre élesen világít rá egy pamflet, amely 1869. június 6-án, vagyis 13 évvel Erzsébetváros megszületése előtt a Borsszem Jankó című politikai élclap hasábjain megjelent.
Mindez azért is fontos, mert a kerületről ma is úgy beszélünk, mint egykor volt zsidónegyedről. Márpedig korszak legolvasottabb, legsikeresebb lapjának, a maga kétezres példányszámával, célközönsége elsősorban a városi nagypolgárság, leginkább pedig a pesti zsidóság volt. Az írásból arra következtethetünk, hogy Erzsébetváros megalakulása és egyben névadása az általunk eddig ismert évnél, 1882-nél 13 évvel korábban kezdődött. Első ránézésére nagyon olybá tűnik, hogy azért húzódott az ügy ennyi időn át, mert volt valaki, jelesül vélhetően Gorove István, akinek nagyon nem állhatott érdekében, hogy megtermett választókörzetét kettévágják és ezzel egy körzetből kettőt hozzanak létre. Gorove ugyanis Terézváros országgyűlési képviselője volt.
S minő véletlen, e nagyhatalmú férfiú (országgyűlési képviselő, az 1849-es függetlenségi nyilatkozat egyik megszövegezője, akit 1852-ben jelképesen felakasztottak, 1867-tól 1870-ig az Andrássy-kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere, majd 1871-ig közmunka- és közlekedésügyi minisztere, majd 1875-től haláláig a Szabadelvű Párt elnöke) éppen Erzsébetváros megalakulása előtt egy évvel, 1881-ben hunyt el.
A terézvárosi szakadás
Korszakalkotó szakgyülés egy szakaszban.
– Tartatott e héten. –
„Elnök. (csenget, azaz megkondíttatja a Teréztemplom nagy harangját.)
Bollender.[1] T. nép-, köz- és szakgyűlés![2] Önöket csak azért hívtuk ide össze, mert nekem egy indítványom van. Ez a Terézváros egy idő óta nekünk über den Kopf gewachsen;[3] úgy megnőtt, hogy maholnap Pest csak egyik külvárosa lesz a Terézvárosnak. Kétséget sem szenved, hogy Schwarcz Gyula[4] tervei tették ily nagygyá e városrészt, t. i. mivel nem létesültek. Nemsokára a Reitter-csatorna[5] is fog… nem létesülni,[6] a mi e szerint szintén hozzájáruland gyarapodásunkhoz. T. gyűlés! Ha ez tovább is igy megy, a Terézváros még megfullad a maga kóser ludzsírjában. Hogyan lehet ezt orvosolni?
Dr. Poór.[7] A Banting-kúra[8] által.
Bollender. Nem, nekem más tervem van. Oszszuk ketté a Terézvárost! (Roppant lárma és zűrzavar. Eláll! Le vele! Halljuk! Éljen! Fifát! Dacapo! Wóz hat er gezógt? Wie hájszt?[9] stb.) Ha elődeink oly okosak lettek volna, hogy e városrészt Mária – Terézia-városnak nevezik, úgy most az egyik felét Máriavárosnak, a másikat Terézvárosnak nevezhetnők. De így? kénytelenek leszünk a másik felét újra elkeresztelni.
Több zsidó. Wie hájszt[10] keresztelni? Mink nem hadjonk minket keresztelni, mink vadjonk emancipált izraelitók![11]
Tavaszi.[12] Bollender képviselő úr indítványa igen merész. Ezen indítvány elfogadásának következménye a Terézvárosban valóságos schisma[13] volna!
Herr v. Schusterfleck.[14] Csizma? Déz iz ja a Stiefel, was der Herr v. Dawaszi redt![15]
Tavaszi. Igenis schisma, és ezen schismának Bollender ur volna a schismadiája! (Nevetés. Helyes! Igaz!)
Bollender. A csizmadiaczéh igen érdemes testület s tagjának lenni csak dicsőség lehet.
Herr v. Schusterfleck. Bravo Bollender! Élen der Bollender! Der Mann hat Recht! Er hat den Kopf auf den rechten Schusterfleck. Ja ja! theilen müss’ mer die Tréziastadt.[16]
Bollender. Freilich, Herr v. Schusterfleck. Wir theilen sie (nämlich nicht Sie, sondern die Theresienstadt) in zwei Hälften… [17]
Madame Malke Fladenburg.[18] In Hinteres und Vorderes! Ich praenumenn’ mich auf a Hinterviertel.[19]
Dr. Poór. Én orvosi szempontból határozottan az elosztás mellett vagyok. Igen egyszerű orvosi műtét ez és én ajánlkozom annak szürke kenőcs[20] által való eszközlésére. (Kaczagás.) Önök nevetnek? Higyje el a t. gyűlés, hogy a szürke kenőcs az emberi ész legszebb találmánya. A szürke kenőcs föltalálója nagyobb érdemet szerzett ezzel, mint Gutenberg és Columbus. Szürke kenőcs nélkül egy általán nem is volna már Terézváros a világon, (Igaz! igaz! Er hat Recht! Bravo!) mert elmászott volna. A zöld kenőcs is igen szép vidék, különösen tavaszszal, de a szürke szín tartósabb. A capricum annuum,[21]a paprika por… (Dologra.) A szürke por és a paprikakenőcs…[22] (Eláll!) Nem akarom Török gyógyszerész urat,[23] a ki ezeket úgyis tudja már, tovább is fárasztani, hanem úgy hiszem, ő is az én véleményemen lesz, s szintén azt óhajtja, hogy a Terézvárost válaszszuk ketté.
Török. Igenis azt óhajtom, mégpedig legjobb volna, a zsidókat az egyik, a keresztényeket pedig a másik városrészbe beosztani, mert, hogy az igazat megvalljam, én ezt az összevegyülést bizony sehogy sem…
Jókai Mór. Uram, ezt nem hallgathatom tovább! Ön ugyan Goroveista[24] és így ezen érzelmei természetesek, de én mint zsidó[25] ez ellen hangosan protestálok. A kinek egyszer alkalma volt assistálhatni azon bizonyos actusnál, melyet mindnyájan ismerünk, bizonyára nem így fog gondolkozni. Oh nem! ne a zsidókat válaszszuk el a keresztényektől, hanem a keresztényeket a zsidóktól. Ezért csináljunk két városrészt ezen egyből. Bollender úr indítványa magas röptű képzeletről tanúskodik és — bocsánat hogy német viczet csinálok, de miután már német lapot csinálok, csinálhatok német viczet is — e magas röpte után szeretném őt igy nevezni: „Der fliegende Bollender”, mely opera Wagner Richard legjobb művei közé tartozik[26]. (Lelkesült éljenek. Bollender úr Jókai nyakába borul, mindketten dr. Poóréba, s mindhárman madame Malke Fladenburgéba.)
Aul.[27] T. gyűlés! Én azt indítványozom, hogy az új városrész neveztessék el Bollendervárosnak.
Bollender. T. gyűlés. E rendkívüli kitüntetést szívesen elfogadnám, ha erre nézve az indítvány nem Aul barátomtól jőne, ki, miután koporsókkal dolgozik, rossz omen volna. Szükséges pedig, hogy ne csak a nomen, hanem az omen is jó legyen.[28]
Samuel Rothweiszgrün.[29] Hát az ámen hol marad?
Bollender. Azt azonnal rámondjuk mindnyájan, mert azt indítványozom, hogy nevezzük az új városrészt Jókaivárosnak.[30]
Jókai. No már ebben mégsem vagyok zsidó, hanem protestáns. Tudjátok mit, kedves barátim? Csináljunk belőle Erzsébetvárost; királyné ő fölsége az én regényeimet úgy szereti olvasni, hogy bizonyosan számíthat a ti hálátokra. Kiáltsuk tehát egyhangúlag, hogy: Éljen az Erzsébetváros! (Általános éljenzsivaj, a „Hon“[31] a „N. Fr. Lloyddal”[32] kankánt[33] tánczol, Jókai és Bollender csöndesen bokáznak, Dr. Poór Samuel Rothweiszgrünt szürke kenőcscsel bekeni, madame Malke Fladenburg Török gyógyszerészt megöleli, mire az elájul és Aul által hazaviteti magát.)
Forrás:
Borsszem Jankó, 1869. június 6. (2. évf.) (75. sz.) p. 225.
Jegyzetek:
[1] Bollender János Lipót (1809-1886): Budapest főváros törvényhatósági képviselője. Bollander egyébként a Király utca 97-ben lakott, és ott is halt meg.
[2] Nem véletlen, hogy ebben a pamfletben Bollender János szólal fel elsőként, ugyanis a pesti városi közgyűlésen, 1869. május 28-án, ő terjesztette be a Terézváros kettéválasztásáról szóló javaslatot.
[3] fejünkre nőtt
[4] Schvarz Gyula (1839-1900): parlamenti képviselő, történész, az MTA tagja.
[5] Reitter Ferenc, mérnök, gr. Széchenyi István korábbi elképzelései alapján tervezte meg a Duna-csatornát, amely nagyjából a mai Nagykörút mentén épült volna meg. A terv a kiegyezés utáni másirányú városfejlesztési tervek miatt lekerült a napirendről.
[6] Természetesen nem is jött létre.
[7] dr. Poór Imre (1823-1897): bőrgyógyász, királyi tanácsos, az MTA tagja, a Gyógyászat című folyóirat megalapítója.
[8] Banting-kúra: soványító-kúra. Fehérjediéta, minimális szénhidrát-, és zsiradékbevitellel.
[9] Mit mondott? Hogyan?
[10] Hogyan?
[11] gróf Andrássy Gyula miniszterelnök 1867. november 25-én terjesztette be a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslatot; a jelenetben a zsidók rosszul beszélnek magyarul, hiszen alapvetően még nem a magyar nyelvet használták.
[12] Tavaszi Endre (1823-1882): fővárosi bizottsági tag, 1872-1875-ig ferencvárosi, jobboldali országgyűlési képviselő, a Földhitelintézet tisztviselője. 1869-ben tagja volt az új városrész létrejöttét tárgyaló külön bizottságnak. Vö. 2. lábjegyzet
[13] Talán utalás leendő Erzsébetváros területének formájára. Vö. 2. lábjegyzet
[14] Foltozóvarga, mármint abban az értelemben, hogy egy óriási területű kerületből (Terézváros) két kisebbet tákol össze.
[15] Ez egy csizma, amit Tavaszi mondott!
[16] Nyomorult Bollender! (Szójáték: Ellender Bollender) Igaza van! A cipészjelvényén van a feje. Igen, igen! Fel kell osztanunk Terézvárost.
[17] Természetesen, Foltozóvarga úr. Két részre osztjuk (mégpedig nem önt, hanem Terézvárost)…
[18] Mademe Tehénlepény, hogy csúnyábban ne fogalmazzunk.
[19] Hátulsó és elülső részre! Én a hátsó részre koncentrálok.
[20] Akkoriban igen népszerű gyógyhatású készítmény volt a szürke kenőcs, másnéven kénesőkenőcs, melyet higanytartalmával gyulladáscsökkentésre, de a vérbaj gyógyítására, és az élősködők ellen is alkalmazták.
[21] A paprika latin nevével játszik, hiszen a paprika latinul Capsicum annuum.
[22] Két különböző halmazállapot: por és kenőcs. Vö. a következő bekezdésben: zsidók és keresztények.
[23] Az egyik legismertebb patika volt a városban Török József Patikája, a Király utca 12-ben.
[24] Gorove István (1818-1881): 1869-ben földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter.
[25] Jókai határozottan filoszemita volt, a zsidó egyházszakadásnál az ortodoxokat támogatta. Vö. Jókai Mór: Életemből. (Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Útleírás). (Bp., Révai Testvérek, 1898.) Én és a zsidók. (p. [295]-301.) https://mek.oszk.hu/00800/00844/html/jokai51.htm
[26] A repülő Bollander – itt Wagner (1813-1883) operáin viccelődnek (lásd: Bolygó hollandi), aki ekkor kortárs.
[27] Aul József (1792-1875): fővárosi temetkezővállalat tulajdonos. Tagja volt az új városrész létrejöttét tárgyaló külön bizottságnak. Vö. 2. lábjegyzet
[28] A szöveg a ’nomen est omen’ kifejezéssel játszik (nevében a sorsa), illetve talán utalás arra, hogy a zsidók nem áment, hanem omént mondanak.
[29] Megszólal egy igazi zsidó, akinél zsidóbb már nincs is, hiszen a neve Róth is, Weisz is, Grün is (egyébként piros, fehér, zöld, ez a zsidó is magyar).
[30] Jókai 1861-től országgyűlési követ volt, ráadásul az erdélyi Erzsébetvárosé, ez tehát itt, ismét egy vicc. 1861-ben a siklósi kerület országgyűlési követe lett; azontúl, mint a siklósi, budapest-terézvárosi, dárdai, budapest-józsefvárosi, erdélyi-erzsébetvárosi, illyefalvi, kassai, oravicai kerületek képviselője, évtizedekig állandóan tagja maradt a parlamentnek.
[31] A Hon alapítója és főszerkesztője Jókai Mór volt, 1863 és 1882 között.
[32] Neuer Freier Lloyd című lapot szintén Jókai Mór alapította, 1869-ben. Első száma egy héttel ennek, a Borsszem Jankóban közölt írásnak a megjelenése előtt jelent meg.
[33] A kánkán mindössze 11 évvel korábban lett népszerű Offenbach: Orfeusz az alvilágban című, 1858-ban bemutatott operettje nyomán.